2009. október 5., hétfő

Viribus unitis pro cultura Transilvanica Et contra homines beltames. Sicritur ad astra. Marosvécs 1926. júl. 17.

Tíz esztendő le­for­gá­sa után meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a környező vi­lág dol­gai nem is vál­toz­tak elő­nyünkre, vesz­te­sé­gek árán is si­ke­rült a külső vi­lág he­lyi­be belső vi­lág alap­ja­it le­rak­ni Er­dély­ben, s ta­lán a He­li­kon 10 évé­nek leg­több ered­mé­nye,

hogy en­nek a lát­ha­tat­lan vi­lág­nak

épí­té­sé­ben előljárt,

szol­gá­lat­ban szor­gal­mas­nak,

bé­kí­tés­ben igyekvőnek,

jó­szándék­ban pél­da­adó­nak bi­zo­nyult.

Marosvécs, 1935. jún. 29 Ke­mény Já­nos


Emlékezet köveiből épült tisztesség temploma
mellyet a néhai méltgs l. b. M. Gy. Monostori Kemény János urnak utolsó tisztességére el-mondatott sz. beszélgetéseknek villág eleibe lett botsáttatások által mind ezen néh. mélt. uri férjének emlékezetére, mind pedig maga s kedvessei bánatjoknak enyhítésére mint keserves özvegy Artemisia kedves Mausolussának készíttetett árva groff Tzegei Was Kristina
. Kolosváratt, 1778. N(y)omt. a réf. coll. betűivel.
Kemény bibliográfia
Marosvécs
„Ó, milyen boldog az a város vagy vár, mely a béke idején a háborúra előre gondol. Cicero”